A pszichológusok szerint az önbecsülés a jóllétünk alfája és omegája. Ha rendben vagyunk magunkkal, akkor rendben leszünk a világgal is, és az élet kihívásait is nagyobb sikerrel vesszük, egészségi állapotunkra, teljesítményünkre, társas kapcsolatainkra gyakorolt pozitív hatásairól már nem is beszélve. Igazi 21. századi elixír, aminek megtalálása legalább akkora feladat, mint az örök élet vizének felkutatása.
„A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.” az egyik kedvenc gyerekkori sorozatom / könyvem legfontosabb bölcsessége volt ez, Miss Stacy vigasztalta vele Anne Shirley-t, amikor épp nagyon maga alatt volt. 11 évesen találkoztam először ezzel a mondattal, és azóta szinte mantrám lett: megingathatatlan hit abban, hogy bármikor megvan a lehetőség a változásra, arra, hogy másként és jobban csináljak valamit, vagy ha kell, borítva az eddigieket, újrakezdjek mindent. Valószínűleg ezért is tekintek inkább lehetőségként, mintsem nyűgként a hétfőkre, várom egy-egy hónap kezdetét és köszöntöm lelkesen az új évet. Az újdonság frissességével hatnak rám, a „mától más lesz” ígéretével. Általában azért sajnos lustább vagyok annál, hogy ez valóban így is legyen, de már a lehetőség tudata is felszabadító: hogy tényleg csak rajtam múlik! Nehezítő körülmény vagy kifogás persze mindig akad, de a változás, a titok nyitja azért mégiscsak én vagyok.
Két éve ilyenkor, a globális karantén előtt másfél hónappal vágtam bele életem első szervezett kihívásába. A lényege az volt, hogy négy héten át heti öt alkalommal részt vegyek egy jógaórán. Korábban mindig megmosolyogtam azokat, akiknek ilyen apropó kellett ahhoz, hogy valamit csináljanak, de aztán beláttam, míg ők ezzel némi rendszert visznek az életükbe, én továbbra is csak ideig-óráig tartok ki egy-egy elhatározásom mellett. Úgyhogy kvázi dafke, “ha más meg tudja csinálni, én is” felkiáltással vágtam bele ebbe a négy hétbe - és teljesítettem is! Nagyon menőnek éreztem magam, mintha szupererőt adott volna a tudat, hogy ha valamit elhatározok, akkor arra valóban képes is vagyok. Arról nem is beszélve, hogy végre nem fájtak a reggeli ébredések, egyszerűen jó volt a bőrömben lenni. A lezárások dacára sem lanyhult vállalkozási kedvem, pláne hogy egyszeriben mindenre lett valami online verzió. Míg én jógáztam, egyik ismerősöm étkezési reformot hirdetett, egy másik nyelvtudást frissített, de olyan is akadt, aki a Youtube-videókból megtanult betonozni. Mindez úri huncutságnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, ugyanis ezeknek a kihívásoknak a lényege igazából nem a feladat elvégzése, hanem hogy jobban érezd magad tőlük, ezzel is erősítve önbecsülésed.
A pozitív megerősítés, önmagunk elfogadása, tisztelete és szeretete - pláne most - mindannyiunkra ráfér. A jó hír az, hogy erre is van számos kihívás, trükk és praktika, ráadásul épp február az önbecsülés hónapja! A nemzetközileg indított kezdeményezés célja az, hogy a napirendünkbe építhető apró kis praktikákkal növelni, erősíteni tudjuk saját önbecsülésünk. Az időzítés tökéletes: már épp lankadóban a lendület az év elején tett, leginkább életmóddal kapcsolatos fogadalmak betartását illetően, amikor beköszön a “fogadd el és szeresd magad” hónap. Mindezt egy olyan korban és társadalomban, ahol egyre inkább másokhoz mérve határozzuk meg helyünket és identitásunkat - a szomszéd kertjétől kezdve a reklámokon át a Facebookról és Instagramról ránk zúduló képáradatig. Ezek után mégis honnan tudjam, ki is vagyok én valójában, mik a valódi értékeim? Állítólag Albert Einsteintől származik az idézet, miszerint: „Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát.”
Az önbecsülés nem más, mint a magunkról alkotott értékítélet, önmagunkhoz való hozzáállás, ami megmutatja, mennyire vagyunk tudatában saját szellemi és erkölcsi értékeinknek, emberi méltóságunknak. Ha csupán elhatározás kérdése lenne, hogy milyen is legyen az önbecsülésünk, máris egy sokkal szebb világban találnánk magunkat. Mivel azonban össznépileg imádunk összehasonlítgatni, kritizálni, versengeni és ócsárolni, arról nem is beszélve, hogy mások lekicsinylése és egzecíroztatása micsoda komoly fegyvertény tud lenni, a külső ingerek megszűrése, a rossz beidegződések, valamint mintázatok felülírása és az egészséges önbecsülés felépítése komoly vállalkozásnak ígérkezik. A téma szakirodalma végtelen, olyan sikerszerzőkkel, mint Brené Brown, Orvos-Tóth Noémi, Pál Ferenc, vagy a magyar származású klinikai pszichológus, Edith Eva Eger. De még mielőtt bevásárolnál könyvekből, van pár egyszerű gyakorlat, amit akár már most is beiktathatsz napjaidba:
- Ne kritizáld magad.
- Hagyd abba a bezzegezést és a folytonos összehasonlítgatást másokkal, elvégre az ő sikereik nem veszik el a te érdemeid.
- Minden nap szánj öt percet arra, hogy számba vedd, ma mi tetszett magadban (pl. elütöttél egy jó poént, segítettél valakinek, főztél valami finomat stb.)
- Légy kedves és gáláns, mert ezek a gesztusok rengeteg pozitív visszacsatolást hozhatnak, amitől neked is jobb lesz a kedved. Ennek gyakorlására egy szimpla hétköznap is rengeteg helyzetgyakorlatot kínál: sorban állás, bevásárlás, ügyintézés…
- Mozogj! És ez lehet napi 30 perc séta is. Részint, mert az így termelődő endorfintól egyből jobb kedved lesz, másrészt, mert idővel ezt a fizikumodon, fittségeden is megérzed.
Öt apróság, különösebb időráfordítás és anyagi beruházás nélkül. Viszont a hozadéka felbecsülhetetlen, úgyhogy miért ne lehetne ez a következő pár hét (év, évtized) nagy kihívása? Holnaptól, tiszta lappal!
A következő hetekben számos olyan írást, ajánlót hozunk, amelyek, bízunk benne, segíteni fognak majd ebben.
Szeder Kata