Zalai Falvakért Egyesület

Nem, ezúttal nem titkos szerelmi légyottok, félrekacsintások, érzelmi kitekintések lesz a témánk! A Mi.Nők. blog szinte valamennyi cikkében ajánlottunk egy-egy, az adott témához kapcsolódó könyvet, most pedig magáról a könyvről, az olvasásról írunk picit. Hiszen a címben szereplő „vas” sokkal inkább könyv, és arra az egyesek által kárhoztatott, de sokak által űzött tevékenységre utal, amikor az olvasó nem átall két, három (négy? öt??) könyvet is egyszerre forgatni. De mi a baj velünk, notórius párhuzamos olvasókkal, egyáltalán baj-e, ha egyszerre nem elégszünk meg egyetlen olvasmánnyal, és mi történik, ha mégis el-elcsábulunk, és újabb könyves univerzumokat nyitunk ki a már meglévők mellett?

Bővebben ...

Téged sokat csúfoltak gyerekkorodban? Vagy szégyenítettek meg rendszeresen a szüleid mások előtt? Ha igen, az lehet az oka annak, hogy miért szoronsz sokat felnőttként, vagy hogy miért mondják neked újra és újra mások, hogy irreálisak az elvárásaid. A gyerekkori szégyen felnőttkori hatásai arra is rávilágítanak, miért nem mindegy, hogyan hívjuk fel a gyerekünk figyelmét arra, hogy valamit elrontott.

Bővebben ...

Az elmúlt hetekben igyekeztünk valamennyi témához egy-egy könyvet is társítani, mert hiszünk abban, hogy a könyvekben valamennyi kérdésünkre választ találhatunk. Az olvasás nem csupán kikapcsol kicsit a realitásból, de ahogy Vekerdy Tamás mondta: „Az olvasás - ha élvezetet okoz - segít élni. Átélni és túlélni is." Ehhez ajánlunk most könyveket.

Bővebben ...

Sok olyan háztartásbeli nő van, akinek látszólag megvan mindene – gyerekek, szerető férj, szép lakás – mégsem érzi azt, hogy teljes lenne az élete. A probléma nem egyedi és nem is újkeletű, de hogy pontosan mi áll a hátterében, arról sokáig senki sem beszélt. Ahhoz, hogy választ találjunk a kérdésre, egészen a 60-as évek Amerikájáig kell visszamennünk, és a feminista irodalom egyik alapművét kell elővennünk: Betty Friedan A nőiesség kultuszában írta meg, hogy miért nem mindig maradéktalanul boldogok azok a nők, akik csak a családjukért élnek. 

Bővebben ...

Bizonyára neked is van olyan olyan ismerősöd, aki mindent kritizál és képtelen kiengedni a kezéből az irányítást. És még csak nem is a főnöködről beszélünk, hanem barátokról, rokonokról, szomszédokról, a sarki kisbolt eladójáról - bárkiről. Az ilyen viselkedést hajlamosak vagyunk azzal megmagyarázni, hogy az illető kukacoskodó, túl önző vagy hatalmaskodó, pedig elképzelhető, hogy egy sérülést kompenzál - csak éppen sem magának, sem nekünk nem tesz jót vele.

Bővebben ...

Az utóbbi néhány évben a digitális forradalom hatására elkezdett drasztikusan átalakulni a munkakultúra, a Coviddal és a home office egyre nagyobb térnyerésével pedig még inkább elcsúszni látszanak a munka és magánélet határai. Éppen emiatt a kiégés veszélyének is egyre több munkavállaló van kitéve, de érdemes feltenni azt a kérdést is, hogy melyek azok a csoportok, akiket a leginkább veszélyeztet a(z ön)kizsákmányolás. Mivel én magam is bőven többet dolgozom heti negyven óránál, foglalkoztatni kezdett a kérdés, hogy vajon mekkora a saját felelősségem abban, hogy ennyire átvette az életem felett az irányítást a munkám. Vajon én is „munkalkoholista” lennék? Mikortól számít vajon kórosnak a munkavégzés mennyisége? A témáról idén tavasszal Kun Bernadette pszichológusnak jelent meg egy átfogó kötete Munkafüggők címmel, amelyben azt vizsgálta, hogy a munkafüggőség is ugyanolyan addikció-e, mint az alkoholizmus vagy a drogfüggőség, illetve, hogy milyen tényezők vezethetnek oda, hogy valaki a munka rabjává válik.

Bővebben ...

Februárban locsolni egészen abszurd ötletnek tűnt volna akár csak tíz éve is, idén azonban mégis ezt tettem én is, és sokan a faluban, ahol élek, de erről számoltak be az ország különböző pontjain élők is a facebookos kertészkedős csoportokban. Egész télen nagy volt a szárazság, amit enyhe február követett, ez is egy példa, hogy az elmúlt években egyre közvetlenebbül érzékelhetőek már nálunk is a klímaváltozás hatásai. Ilyenek az időjárás megszaporodó szélsőségei, mint amilyen a téli aszály vagy a hirtelen lezúduló, pusztító, özönvízszerű esőzések. Ám míg a klímakrízis környezeti (pl. elsivatagosodás), gazdasági (éhínségek), politikai (háborúk) következményeiről egyre több szó esett a médiában és a szakemberektől, azt csak az az elmúlt pár évben kezdték igazán pedzegetni, hogy vajon milyen hatással van a klímaváltozás a mentális, lelki egészségünkre.

Bővebben ...

A társadalmunk és kultúránk alapvetően fiatalságközpontú, sőt gerontofób. Szinte a csapból is olyan praktikák folynak, amelyek abban próbálnak segíteni, hogyan őrizzük meg a fiatalságunkat. Mindegy, hogy kozmetikumokról, gyógyszerekről vagy egyéb termékekről van szó, a média azt sugallja, hogy fel kell vennünk a harcot az öregedéssel: a ráncokkal, az ősz hajszálakkal, a fáradtsággal vagy épp az ízületi fájdalmakkal. Közben már gyerekkorunktól kezdve adagolják nekünk az idősekről szóló rémtörténeteket, a mesék vasorrú bábákkal, bibircsókos boszorkányokkal, szívtelen öreg királyokkal és mostohákkal rémisztgetnek minket. 

Bővebben ...

Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk – magunkkal és egymással is. Nyolcadik és egyben utolsó vendégünk Szeder-Kummer Mária, vidék- és közösségfejlesztő, a Zalai Falvakért Egyesület elnöke, a Mi.Nők. projekt vezetője.

Bővebben ...

Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk – magunkkal és egymással is. A hetedik vendégünk Kozmáné Vadász Viktória, aki régi bútorokat újít fel, workshopokat szervez, vendégházat vezet és lekvárokat főz. 

Bővebben ...