A mérgező pozitivitás azt az állapotot jelenti, amikor túlzásba visszük az optimizmust. Bár sokan fojtják el vagy hessegetik el őket, a negatív érzelmeinknek is nagyon fontos jelző feladatai vannak az életünkben. Az egészséges lelki egyensúlyhoz meg kell tanulnunk együttérezni nemcsak másokkal, hanem saját magunkkal is. És az sem árt, ha felismerjük és kezelni tudjuk a mérgező pozitivitást.
Találkoztál már azzal, hogy amikor beszéltél valakinek egy problémádról, és ő jóindulatúan azt tanácsolta, á, az nem olyan nagy dolog? Vagy hogy ne is foglalkozz vele? Hogy engedd el? Időnként tapasztalom, hogy ezek a tanácsok lehetnek jó megerősítések, segítenek felülemelkedni egy gondon, mert arra késztetnek, hogy egy másik szemszögből nézzek rájuk. Máskor viszont éppen az ellenkezője történik. A derűs rálegyintés olyan, mint egy szúrás: fáj, és már bánom, hogy előhozakodtam a témával. Hogy mi a különbség a kétféle reakció között? A pszichológusok szerint fontos faktor az, hogy valójában mi magunk hol tartunk érzelmileg abban a bizonyos ügyben. Készen állunk-e már például az elengedésre?
A kutatások szerint a boldogságunk nagyrészt azon múlik, hogy állunk hozzá az életünkhöz, amiből gondolhatnánk, hogy akkor arra kéne koncentrálnunk, hogy minél gyorsabban felülemelkedjünk a negatív érzéseinken. Az ember viszont - sajnos vagy inkább szerencsére - ennél azért bonyolultabb lény. Az olyan negatív érzéseinknek ugyanis, mint a harag, a szomorúság, a félelem, ugyanolyan fontos jelző feladatai vannak, mint a fizikai fájdalomnak, és szükségesek ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, mi zajlik bennünk. Amikor valaki következetesen hárítani kezdi a saját és mások negatív érzéseit, és csak például az örömöt, nyugalmat, a lelkesedést fogadja el, azt a pszichológia mérgező pozitivitásnak nevezi.
Íme, pár példa arra, hogy miről ismerhetjük fel ezt másokon és magunkon:
-
Elrejtjük a valódi érzelmeinket.
-
Megpróbálunk minél hamarabb túllépni az adott helyzeten az érzés elfojtásával.
-
Bűntudatunk van azért, amit érzünk.
-
Elbagatelizálják az érzéseinket, tapasztalatainkat olyan tanácsokkal, mint: Vedd könnyedén! Nem nagy ügy!
-
Olyanokat mondanak nekünk, hogy “rosszabb is lehetne” ahelyett, hogy kifejeznék az együttérzésüket.
-
Megszégyenítenek valakit a frusztrált érzései miatt vagy mert nem tud valamihez könnyedén/örömmel/lazán/stb. hozzáállni.
-
Félresöpörjük, ami zavar minket.
Ez a pozitivitás azért “mérgező”, mert torz képet mutat arról, hogy mit jelent érzelmileg kiegyensúlyozottan élni, az irreális elvárások miatt pedig azt hihetjük, velünk van a baj. Egy ember sem képes arra, hogy mindig laza, hatékony és jókedvű legyen, mert nem így vagyunk összerakva, azaz ennél sokkal bonyolultabbak a biokémiai és pszichés működéseink. Ha ennek ellenére mégis elkezdjük elhessegetni a negatív érzéseket, az a testi-lelki egészségünket is veszélyezteti: a kutatások szerint növeli a stressz-szintünket, előidézhet szorongást, depressziót, összezavarhatja az alvásunkat. Ráadásul amikor elfojtunk egy érzést, tévesen hisszük azt, hogy ezzel gyorsan túl is léptünk rajta - a valóságban éppen meginvitáltuk, hogy maradjon hosszabban az életünkben.
Természetesen nem arról van szó, hogy engedjük szabadjára a negatív érzéseinket és tapicskoljunk bennük, hanem arról, hogy ne erőltessünk magunkra olyat, amire még nem állunk készen.
Sokszor persze nehéz megtalálni a határt aközött, hogy magunkra erőszakolunk valamit, és aközött, hogy elszánjuk magunkat valamire, ami épp rosszul esik, de tudjuk, hogy később meghálálja magát. Ebben lehet nagy segítségünkre az empátiás képességünk - hiszen nemcsak másokkal, hanem saját magunkkal is megtanulhatunk együttérezni. Amikor képesek vagyunk empatizálni magunkkal is, az azt jelenti, hogy elfogadjuk és tiszteletben tartjuk az érzéseinket. A tisztelet pedig itt úgy érvényesül, hogy képesek vagyunk úgy élni az életünket, hogy az összhangban van az érzéseinkkel. Például engedjük, hogy fájjon, ha megbántottak. Engedjük a szomorúságot, a gyászt, ha veszteség ért, vagy tudomásul vesszük, hogy éppen haragszunk. A kulcs az, hogy ne utasítsuk el ezeket az érzéseket, hanem töltsünk velük egy kis időt, és próbáljuk megérteni, miből fakadnak és miért.
És végül néhány konkrét tanács, hogyan kezeljük a mérgező pozitivitást, és hogyan gyakoroljuk az empátiát:
-
Csípd el, mikor próbálsz éppen nem tudomást venni egy érzéséről, vagy akár elfojtani azt!
Ismerd be magadnak, hogy érzed magad, legyen az jó vagy rossz. Hagyd magadnak egy kicsit átélni ezeket az érzéseket!
Kifejezetten jót tesz beszélni az érzéseinkről vagy leírni őket. Egy amerikai kutatás agyi képalkotó eljárással is bizonyította, hogy ha szavakba öntjük az érzéseinket, az segít csökkenteni a szomorúság, a harag és a fájdalom intenzitását.
-
Figyelj másokra, és akkor is fogadd el érvényesnek az érzéseiket, ha azok különböznek attól, ahogyan te érzed magad!
Mindenkinek joga van az érzéseihez. Senkit sem szégyeníthetünk meg az érzéseiért. Azt is nagyon fontos tudomásul venni, hogy mivel különbözőek vagyunk, máshogy élhetünk meg akár közös tapasztalatokat is, és máshogy is dolgozzuk fel őket. Ezek a különbségek senkit sem tesznek jobbá vagy rosszabbá.
-
Teljesen rendben van, ha épp nem vagyunk rendben, ha épp nem érezzük jól magunkat.
Ha túlterhelt vagy kimerült vagy, engedd meg magadnak a pihenést. Engedd meg magadnak a tökéletlenséget - mindezt bűntudat nélkül.
-
Az érzések nem zárják ki egymást
Például érezhetünk egyszerre félelmet, mert elvesztettük az állásunkat, és reményt, hogy találunk egy másikat. Érezhetünk szomorúságot, mert elváltunk, és eszünkbe jut a sok szép emlék is, és felszabadultságot, hiszen végre sikerült kilépni egy rosszul működő kapcsolatból. Érezhetünk egyszerre haragot, mert egy barátunk szerintünk nagy hülyeséget csinált, és aggodalmat, hiszen nagyon szeretjük. Ez mind teljesen normális.
-
Legyél realisztikus!
Ha tartós eredményt szeretnél elérni bármilyen változtatással, kezdd kisebb lépésekkel.
-
Ismerd fel a mérgezően pozitív üzeneteket!
Ezek az üzenetek általában elég egyszerűek: “Csak könnyedén!”, “Válaszd a boldogságot!” Emlékezz rá, hogy az ilyen üzenetek elvetik a többi érzelem létjogosultságát. Tehát ha az üzenet lényege az, hogy csak a pozitív érzés elfogadható, akkor ott baj van.
Sándor Anna