Bizonytalan időket élünk, a járvány és a háború hatásai még akkor is megterhelőek, ha közvetlenül nem érintenek minket. Ám vannak köztünk olyanok, akik nemcsak most, hanem már ezeket a történelmi eseményeket megelőzően is, mintha úgy általában az élet minden területén jobban viselnék az elhúzódó stresszes helyzeteket. Könnyebben felállnak egy traumatikusabb tapasztalatot követően, és rugalmasabban helyt tudnak állni egy-egy változásokkal teli életszakaszban, hamarabb visszanyerik a testi-lelki jólétüket. Csodálljuk vagy irigyeljük őket, különösen, amikor ez a képesség nem jár együtt görcsös elfojtással vagy mérgező pozitivizmussal, hanem pusztán valamiféle belső erőből táplálkozik.
Hogy mi ez az erő? A pszichológia rezilienciának nevezi, azaz rugalmas ellenállóképességnek, és ahhoz a képességünkhöz kapcsolódik, hogy egy stresszes helyzetben vagy azt követően milyen gyorsan tudunk visszatérni a nyugalmi (lelki)állapotunkba. Ez azért fontos, mert a stressz, sajnos, nem elkerülhető (ráadásul van pozitív stressz is), és az orvosi-pszichológiai kutatások már számos összefüggésben bizonyították, hogy a negatív stressz közvetlenül is károsítja a testi-mentális egészségünket. Nem mindegy tehát, hogyan küzdünk meg vele, hogyan kezeljük az életünkben. A reziliens emberek pedig valamit jól csinálnak, így az utóbbi években egyre több kutatás foglalkozik a rezilienciával.
A jó hír az, hogy a reziliens hozzáállás az élethez tanulható, tehát érdemes jobban megismerkedni vele. Kristin A. Meekhof pszichológus, több mint 20 év klinikai tapasztalattal a háta mögött összegyűjtötte, hogy mit csinálnak jól a reziliens emberek:
-
A nagy képet látják
Azaz nem vesznek el a részletekben, hanem képesek eggyel hátralépni az aktuális helyzettől és úgy is megnézni, miben vannak éppen, hol tartanak benne, mik a céljaik és mi a fontossági sorrendjük stb.
-
Nyitottak maradnak
A reziliens emberek tudják, hogy az új gondolatok és lehetőségek segítségükre vannak a növekedésben, fejlődésben, a külső-belső egyensúlyuk visszaszerzésében. Egyáltalán nem bánják a visszajelzéseket, sőt, örülnek neki, és egy beszélgetésben gyakran fejezik be úgy a mondandójukat, hogy az nyitottságot érzékeltet.
-
Tisztában vannak a vakfoltjaikkal
Egyikünk sem tökéletes, és a reziliens emberek ezzel őszintén szembe tudnak nézni. Mivel nyitottak a visszajelzésekre és a kritikákra, azt is tudják, hol vannak a személyiségük vakfoltjai, és mi az, amit hajlamosak nehezen vagy rosszul kezelni. Mindez segít nekik abban, hogy jobban felkészüljenek a különböző helyzetekre.
-
Tudnak segítséget kérni
A reziliens emberek értik, hogy nem tudják egyedül megoldani minden problémájukat, és természetesnek tartják, hogy szükség esetén szakemberek segítségét kérik.
-
Képesek egyedül is jól érezni magukat
Nem félnek a saját magukkal töltött időtől, és tudják, hogy mindig lesz olyan része a személyiségüknek, ami felfedezésre, önismeretre vár. Így aztán a saját fejlődésükre vagy éppen stagnálásaikra is tudnak reflektálni.
-
Nagyra tartják az emberi kapcsolatokat
Nemcsak értékelik, hanem építik is a kapcsolataikat, mert értékelik a többi embert. A reziliens emberek tudják, hogy a kapcsolatok ápolásához időre van szükség, és ezt hajlandóak is rájuk szánni. Emellett tisztában vannak a hierarchia és a hatalom természetével, de nem hagyják, hogy egy ember titulusai befolyásolják, hogyan kommunikálnak vele.
-
Többféle tervük van
A reziliens emberek tudják, hogy a céljaik elérése több tényezőtől függ, így többféle tervük is van arra, hogyan valósítsák meg azokat. Ez segít nekik akkor, hogy ha valamelyik verzió meghiúsul, hiszen gyorsan átállnak egy másikra és ugyanúgy elérik, amit szeretnének.
-
Gondoskodnak magukról
Tudják, hogy a kihívások őket is megterhelik, így erőfeszítéseket tesznek azért, hogy gondoskodjanak a testi és érzelmi jóllétükről. Ez a gyakorlatban sokféle dolgot jelent párhuzamosan, mint például hogy mindig ugyanakkor mennek aludni, kerülnek bizonyos ételeket, naponta sportolnak/tornáznak vagy meditálnak. Az öngondoskodás így a napi rutinjuk része.
-
Tudnak nemet mondani
A reziliens emberek tudják, hogy minden energiát igényel, és azt is tudják, hogy ha mindenre igent mondanak, az lemeríti őket. Éppen ezért tudatosak abban, hogy mire mondanak igent és mire nemet.
-
Érzékenyek
Az érzékenység nem azt jelenti, hogy reggel sírva ébrednek fel, hanem azt, hogy empatikusak és képesek elfojtások nélkül átélni az érzelmeiket. Gyakran támogatnak is másokat, és értik, hogy az érzékenységünk az emberi erényeink egyike.
-
Mernek újítani
A reziliens emberek nemcsak újítanak, de teret is engednek az újításnak. Ez a hétköznapokban gyakran nem is feltűnő: írnak egy dalt vagy naplóbejegyzést vagy festenek valamit a saját örömükre. Az innováció, az újítás ugyanakkor sokszor valamilyen más kreatív tevékenységgel karöltve toppan be az életükbe.
-
Kedvesek saját magukkal
Ez nem azt jelenti, hogy a reziliens emberek mindig jókedvűek vagy nincsenek problémáik, de azt igen, hogy nem bántják, szidják magukat, ha valami nem sikerült úgy, ahogy szerették volna. Tudják, hogy ha elkezdik pocskondiázni a saját teljesítményüket, akkor kisebb eséllyel állnak jól talpra. Tudják, hogy mindenki hibázik, így bár ugyanúgy megtapasztalják a csalódottságot, kevésbé ragadnak benne.
-
Hálásak
A reziliens emberek a kihívásokkal teli helyzeteket is képesek hálával szemlélni, mert tudják, hogy a hála az általános jólét alapja. Még a rettenetes helyzetekben is találnak valamit, amiért hálásak lehetnek, hiszen tudják, hogy ez egy pillanatra eltereli a figyelmüket a nehézségekről, és megerősödhetnek általa.
-
Odafigyelnek, hogyan értelmezik az életük eseményeit
Attól függően, hogy hogyan értelmezünk egy számunkra nehéz és fájdalmas élethelyzetet, az segíthet a kezelésében vagy súlyosbíthatja is. A reziliens emberek ezért nagyon körültekintőek a saját fájdalmaikkal. Nem arról van szó, hogy ne ismernék el, ha valami szörnyű dolog történt velük, és nem is tesznek úgy, mintha nem bántotta volna őket mélyen, de el tudják választani az építő gondolataikat a rombolóaktól. Tudják, hogy a gondolataik hatnak az érzelmi állapotukra és befolyásolják a cselekedeteiket.
Sándor Anna