Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk - magunkkal és egymással is. Az első vendégünk G. Molnár Erzsébet, vidékfejlesztő, és közösségfejlesztő. Egész élete, és munkája a vidékhez kötődik, azon belül szorosan Zalához. Több közösségi kezdeményezés elindítója, vezetője. Közel 30 éven keresztül a Zalai Falvakért Egyesület elnöke, 13 éve a Zala Termálvölgye Egyesület elnöke, a Zala völgye Nyitott Porták kezdeményezés egyik elindítója.
Gyerekként mi volt a terved, mi leszel, ha nagy leszel? Emlékszel, hogy miért?
Nem volt ilyen, vagy nem emlékszem. Eddig a kérdésig soha nem gondolkodtam rajta, hogy miért nem. Most keresem a válaszokat. Talán azért, mert egy szegény, de nagy családban nőttem fel, egy kis faluban. (Anyám egyedül nevelt hét gyermeket). Az én álmom egyszerű volt: rendes családom legyen, legyen mit enni, legyen hol lakni, tudjak dolgozni, szeressenek és szerethessek, és éljem az életemet békességben. Nem akartam több lenni, más lenni, mint a körülöttem élők. Egyszerűen a biztonságra vágytam.
Mai fejjel és tapasztalattal mit válaszolnál ugyanerre a kérdésre?
Ma már biztosan merészebb lennék. De, ha a saját korlátaimat most is meg kell tartanom, akkor is addig jutnék, ahol most vagyok.
Mi lettél, most, hogy már nagy vagy?
Vidékfejlesztő. Ezt a szót a '90-es évek közepéig senki nem használta. (Vagy csak én nem hallottam addig...?) Aztán egy Gödöllőn megtartott konferencián mindenki erről beszélt - akkor nekem nagyon megtetszett. Vidék+ fejlesztő. Mindkét szó önmagában érték, és felemelő, de így együtt az igazi. Na, ez akarok én lenni! Talán lettem is.
Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
Keresem mások társaságát, számomra fontos a közösség. Nem tudok egyedül dolgozni, nem találom a megoldásokat a problémákra. Nekem ehhez csapat és társ kell.
Mi az, amit leginkább irigyelsz másokban?
Mindent és semmit. Irigylem, hogy milyen szép, csinos, okos és művelt, hogy tud beszélni, milyen logikusan gondolkodik, hogy képes több nyelvet is megtanulni, hogy tud megszólítani másokat, milyen közvetlen stb. stb. De mindig rájövök, hogy ez nem irigység, mert ha irigység lenne, akkor az ő helyzetében szeretnék lenni. Azt inkább nem! Így marad az irigység helyet a csodálat.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
Sok olyan kezdeményezést tudtam elindítani, vagy a kezdő lépéseknél ott lenni, amely nemcsak elindult, de fenn is maradt, immár több évtizede. Ezek többsége civil kezdeményezés, amelyeknek nem könnyű talpon maradni. Néhány: Zalai Falvakért Egyesület (32 év), ZalA-KAR Társulás (30 év), Hazatérők (17 év), Borút Egyesület (20 év) , Zala Termálvölgye Egyesület (14 év), Nyitott Porták hálózata (3 év).
Az igazán nagy eredménynek mégis azt tartom, hogy nagyon sok fiatalt indítottam el a pályán, és ők többségében megmaradtak vidékfejlesztőnek, bárhol is vannak, és megmaradtak barátnak.
Mi a legkedvesebb időtöltésed?
A kertészkedés, és most ismét felfedeztem az olvasás élményét és örömét. Együtt lenni a két fiú unokámmal.
Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
Bármilyen szép helyen lehetek. Szép táj vagy egy kellemes szoba, egy jó színházi szék, egy kellemes baráti társaság stb. Senkiért nem kell szorongani, és egyébként minden megy a maga útján. Tudom, hogy a holnap más lesz, de most jó itt, és így.
Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
A pénzhajhászást és azt a mondatot, hogy „ezt csak én tudom!....”
Mi a legnagyobb különcséged?
Van ilyenem? Valaki mondja meg, mi az!
Mi a legbecsesebb kincsed?
Egy imakönyv, ami az édesanyámé volt. Ebbe írta bele a gyermekei születésének dátumát. Hetedik, és legkisebb gyermekként ezt én őrzöm. És egy napló, amit én írok az unokáimnak, amit majd csak 18 éves korukban kapnak meg. A napló róluk szól, a mindennapi és az ünnepi pillanatokról.
Ki a kedvenc íród?
Most éppen Grecsó Krisztián.
Ki a legkedvesebb kitalált karaktered (regény, film, mese)?
Mindig más volt, de most az „Öreg néne őzikéjéből” az öreg néne. Gyermekként is nagyon szerettem, nemrégiben ismét a kezembe akadt. Most is nagyon szeretem, talán már a korom miatt is....
Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
Göncz Árpád. Az azonosulás túlzás, de őt nagyon szerettem, mint államfőt és mint embert. Többször is találkozhattam vele személyesen, és mindig megcsodáltam közvetlenségét, természetességét, bölcsességét, emberségét.
Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
Közvetlen közelemben sokakat. Egyszerű, de dolgos embereket. Munkatársakat, barátokat, ismerősöket, családtagokat. Mindenkiben mást és mást tisztelek.
Kik a hétköznapi hőseid?
Akik a legrosszabb helyzetben is emberek tudnak maradni.
Mit utálsz a legjobban?
A nagyképűséget. Az agressziót.
Mit bánsz a legjobban?
Nem jut eszembe semmi.
Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
58 évesen is tudtam, és mertem váltani, és változtatni. Talpon maradtam.
Mi a legnagyobb félelmed?
A betegség.
Ha azt mondom, változás, te azt mondod…?
...ez egy lehetőség, hogy eldöntsem én is változom , vagy hagyom, hogy a dolgok nélkülem változzanak...
Mi a mottód?
„A derűs embereknek nem könnyebb, csak más szemüveg van rajtuk.” (Müller Péter)