Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk - magunkkal és egymással is. A második vendégünk Arany Horváth Zsuzsa, a Zalai Hírlap újságírója, szerkesztője.
Gyerekként mi volt a terved, mi leszel, ha nagy leszel?
Az volt a tervem, hogy végigolvasom az életemet. Ha beküldtek a szobába, hogy porszívózzak, bekapcsoltam a gépet, levettem egy könyvet a polcról, majd 10-15 perc múlva készre jelentettem a munkát. Közben Móriczot, Shakespeare-t olvastam, anyukám jóvoltából, aki a Világirodalom remekeit vásárolta csekély tanítói fizetéséből.
Mai fejjel és tapasztalattal mit válaszolnál ugyanerre a kérdésre?
Olvasok, tanítok (egész népemet, nem középiskolás fokon újságíróként), írok. Írok? Az olvasás felülete változott, jó, hogy világítanak a könyvlapok, azaz a tabletek, telefonkijelzők.
Mi lettél, most, hogy már nagy vagy?
Anya, nagymama, talán megbízható kultúraközvetítő szűkebb kis pátriámban.
Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
Pánik a leadási határidők miatt, stresszmenés a leadási határidők miatt, kiélesedő teljesítmény a leadási határidők miatt. Ha ez nincs, szemlélődöm.
Mi az, amit leginkább irigyelsz másokban?
Mindent. Okosságot, szépséget, fiatalságot, bölcsességet, karcsúságot, hosszú hajat, hosszú lábat, hosszú észt. „Utálom” azokat, akik ilyen jók, de nagyon szeretek a társaságukban lenni.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
Néha úgy érzem, már mindent és mindennek az ellenkezőjét láttam. És még mindig bírok lelkesedni, nem veszett ki a kíváncsiság.
Mi a legkedvesebb időtöltésed?
Nézni „az égbolt gyülemeit” (Ötéves unokám első saját fejlesztésű metaforája a felhőkre.) Kádár Annamáriát követem ebben: kell a pizsinap és a formafelhők bámulása. Hátha eszembe jut valami... például frappánsabb válasz erre a kérdésre.
Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
Ez alighanem meghaladja a képzelőerőmet. Régen azt hittem, nekem az lesz, ha egy nyári alkonyon a Szajna partján állhatok Párizsban a Pont Neuf-hídon. Mivel ez sikerült, kiesett a bakancslista éléről. Marad: ha éjszaka tele van a ház jóllakottan szuszogó alvókkal.
Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
A szorgalmas alkalmazkodást.
Mi a legnagyobb különcséged?
Harsányan szorongok.
Mi a legbecsesebb kincsed?
A hozzám tartozók.
Ki a kedvenc íród?
Hosszú névsort kéne írni, mindig változik. Állócsillag Esterházy, Spiró, sokszor Szálinger Balázs, Krusovszky Dénes, időnként Vámos Miklós, néha Nádas Péter, Grecsó Krisztián, meglepetésre Krasznahorkai, régről Móricz, Tamási Áron, Kosztolányi. És ezek csak a magyarok!
Ki a legkedvesebb kitalált karaktered (regény, film, mese)?
Sid, a lajhár a Jégkorszakból
Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
Mátyás király bölcs bolondjaival. Kérdés, léteztek-e.
Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
Nincs név: aki olyan szabad, hogy el mer menni egy görög szigetre remetének.
Kik a hétköznapi hőseid?
A családtagjaim.
Mit utálsz a legjobban?
Az álszent alakoskodást.
Mit bánsz a legjobban?
Hogy még nem találták fel az örök élet elixírjét. Egy csomó mindent nem fogok látni, ami elég bosszantó.
Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
Átléptem a saját árnyékomat, jópárszor. Nagy volt a kényszerítés, nem is akartam magamtól.
Mi a legnagyobb félelmed?
Kultúrsznob lévén, nem szeretnék lemaradni semmiről, ami kultúra. Pedig le fogok.
Ha azt mondom, változás, te azt mondod…?
...éld át.
Mi a mottód?
A bírálat nemigen változtat a dolgokon.