Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk - magunkkal és egymással is. A negyedik vendégünk Bedő Andrea, Bödeháza polgármestere.
Gyerekként mi volt a terved, mi leszel, ha nagy leszel? (és miért)
Az első komolyabb az orosz – matematika szakos tanár volt. Szimpatikusak voltak a tanárok, a személyiségük, egyik nagyon szigorú és igazságos volt, a másik nagyon kedves, és nagyon sokat követelt.
Mai fejjel és tapasztalattal mit válaszolnál ugyanerre a kérdésre?
Még mindig nem tudom, de már nem töröm a fejemet rajta folyamatosan, azt viszont már tudom, hol akarok majd felnőtt lenni. Hetésben, ahol élek. Megérkeztem.
Mi lettél, most, hogy már nagy vagy?
Jelenleg polgármester vagyok. Tanítok a zalaegerszegi Montessori iskolában matematikát és informatikát, illetve különböző projektben szoktam részt venni, aminek a céljaival tudok azonosulni.
Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
Nem tudom. Mások azt szokták mondani, a kreativitásom.
Mi az, amit leginkább irigyelsz másokban?
Nem irigykedem. Köszönöm rendben vagyok magammal, inkább élvezem, hogy mások mások.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
Hogy az Európa Tanács Táj Díját megnyert Hetés nevében tartottam a bemutató prezentációt a nemzetközi csapatnak a Budapesti Vigadó épületében, és elégedettek voltak vele, utána is úgy érezték, hogy megérdemelten nyertünk, bár a második helyezést elért ország projektjének a költségvetése sokszorosa volt a miénknek. S a Mesés Hetés azóta is „él” bár már nincs projektből forrása. Fenntartható lett, működtetjük.
Mi a legkedvesebb időtöltésed?
Hmmm...mostanában rohanás az idő után... mi az az időtöltés?
Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
Mindig boldog vagyok. Szerencsés vagyok, nem gyötört nagyon meg az élet. Természetesen nekem is vannak konfliktusaim, problémáim, csalódásaim, mint mindenki másnak. Az énvédő mechanizmusok közül a kompenzálást használom, s mivel sok mindent csinálok, így hamar kiegyensúlyozódom. A tökéletességben nem hiszek.
Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
Semmit. Minden erény fontos.
Mi a legnagyobb különcséged?
Önbizalom.
Mi a legbecsesebb kincsed?
Azt hiszem már bármit el tudok engedni, de az egészség a legfontosabb, ha muszáj mondani valamit.
Ki a kedvenc íród?
Sok volt, folyamatosan változott. A legtöbb könyvem Vavyan Fable-től van, az első könyvétől fogva olvasója vagyok. Imádtam a humorát, a fura szóhasználatát, alig vártam, hogy megjelenjen új könyve. Már nincs kedvenc íróm. Ha egy lakatlan szigetre kerülnék egy könyvet vinnék. Lao Ce: Tao te King - Az Út és Erény könyve, amit Weöres Sándor fordított.
Ki a legkedvesebb kitalált karaktered (regény, film, mese)?
Mostanában Agatha Raisin. Kicsit hasonló az élete, nagyvárosból a vidékre költöző stb...
Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
Egyikkel sem.
Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
Erzsébet királynőt. Hihetetlen az a sok év, történelmi fordulat, amit ő végigélt, tartva magát a rárótt szerepkörhöz, tette ezt elegánsan, tartással.
Kik a hétköznapi hőseid?
Mindenki, aki teszi a dolgát (bármi is az), szakmailag elkötelezetten, odaadással.
Mit utálsz a legjobban?
Ha valaki megpróbál hülyének nézni.
Mit bánsz a legjobban?
Igazából semmit. Nem bánom a múltat, a jelenben élek és előre nézek.
Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
A saját megküzdésem magammal, hogy nem lett gyermekem.
Mi a legnagyobb félelmed?
Hogy valamitől félni fogok.
Ha azt mondom, változás, te azt mondod…?
Azt mondom menedzsment. Szerintem a körülményeink folyamatosan változnak, melyhez alkalmazkodnunk kell, ez lehetőségeket is hordoz magában.
Mi a mottód?
„Vagy nagyon, vagy sehogy."