Sokan és sokat dolgoztunk azért, hogy ez a projekt megszülessen. A következő napokban bemutatjuk, kik is vagyunk mi, nők, akik egymásért és együtt hívták életre a Mi.Nők. közösséget. A Proust-kérdőív témáiból szemezgetve összeállítottunk egy olyan interjút, amiből kicsit jobban megismerkedhetünk – magunkkal és egymással is. Az ötödik vendégünk Fejes Ágnes, egyetemi oktató, tréner, business coach.
Gyerekként mi volt a terved, mi leszel, ha nagy leszel? (és miért)
Színész. Már az általános iskolában játszottam a Reflex gyerekcsoportjában Zalaegerszegen, sőt a híres kaposvári társulat „A szecsuáni jó ember” előadásában Pogány Judit és Lukáts Andor mellett gyerekszereplő is voltam a tájelőadásokon. Imádtam. A gimnáziumban saját színjátszó csoportunk volt, ahol mi írtuk, mi rendeztük és mi játszottuk a darabokat. Csurgón közönség díjasok lettünk, a Helikonon aranyat ítéltek nekünk. Mennyi díj! A felvételin mégis elvéreztem.
Mai fejjel és tapasztalattal mit válaszolnál ugyanerre a kérdésre?
Pszichológus vagy kulturális fesztivál menedzser.
Mi lettél, most, hogy már nagy vagy?
Most 2022-ben egyetemi oktató, tréner és business coach vagyok. Meg édesanya, meg feleség, meg barát, meg gyermek, meg webshop üzemeltető, meg utazó és NŐ
Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
Attól függ, kit kérdezel. Szeretem élvezni az életet, ha lehet könnyedén, nem ráfeszülve dolgokra. Szeretem az értelmes és érdekes embereket és beszélgetéseket. Nehezen bírom a hierarchiát. Fontos, hogy a művészet része legyen a mindennapjaimnak, olvashassak, színházba járhassak, kiállítást nézhessek vagy művészeket támogathassak az alkotói tevékenységükben.
Mi az, amit leginkább irigyelsz másokban?
Ha valaki nehéz helyzetben érzelemmentesen, racionálisan és gyorsan tud dönteni, ha össze tudja hangolni a saját értékeit és érdekeit, felismerve a környezetében működő fő erővonalakat.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
A fontos dolgokban mindig meghallom a körülöttem élők igényeit, jól veszem észre erényeiket és erősségeiket. Támogatom őket abban, hogy azokat megéljék és sikeresek legyenek.
Mi a legkedvesebb időtöltésed?
Mindig valami új, most éppen a gyaloglás Perec kutyámmal és közben podcast hallgatás. Jövőre a saját veteményest tervezem, amiből lehet nem lesz semmi, hanem egy gyerekszínjátszó csoport vezetése lesz a legkedvesebb, vagy hegymászás a barátnőmmel. Az olvasás és a színház majdnem permanensen jelen volt az életemben.
Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
Ülök a férjemmel a nappaliban, kora reggel van, valami érdekes témáról magyaráz, beszélgetünk és én közben kávét szürcsölök.
Más: Megérzem, hogy mi az, amivel a mostani fiatalokhoz lehet szólni, hogyan érdemes megfogalmazni valamit, hogy a 17-ből 1 vagy 2 kezdjen el mélyebben is foglalkozni a témával.
Más: Barátokkal egy jó bor, egy jó étel a Káli-medencében.
Más: Táncolni a konyhában vagy egy színpadon – csak a testtel kifejezni valamit úgy, hogy eltűnik az idő.
Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
A pozíció, teljesítmény és növekedés hajhászását.
Mi a legnagyobb különcséged?
Mindenkiben és mindenben keresem a jót, bízom az emberekben egyenként és együtt is.
Mi a legbecsesebb kincsed?
A családom.
Ki a kedvenc íród?
Most Marina Sztyepnova.
Ki a legkedvesebb kitalált karaktered (regény, film, mese)?
Marosán Henriett, koreográfus, balettmester. Amikor találkoztam Barisnyikovval című előadás hőse, akit Csákányi Eszter alakít. Úgy látszik, a tánc sokszor bukkan fel a válaszaimban, hiszen a Sztyepnova könyv főszereplője is egy balett táncos. Az a fegyelem, ami ehhez a műfajhoz többek között kell, belőlem teljesen hiányzik, de lenyűgöz. Az a szublimált tartalom, amit mindenki érzékelhet és érthet, elvarázsol. A nő, a művész, aki humorral összegez és kérdezi meg magától, hogy mi az, ami megéri, és mi az, ami nem.
Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
Solt Ottiliával, aki a rendszerváltás előtt és után is önazonos maradt, de nem egy elefántcsonttoronyban, hanem a valóságban. Mindig megtalálta, hogyan lehet cselekvő része közegének, segített mindig az arra rászorulóknak, és ebből nem csinált mítoszt.
Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?
Például Fahidi Évát, pár éve láttam a Sóvirág című előadásban táncolni 90 évesen, gyönyörű és megrázó volt. Olvastam két könyvét – A Dolgok Lelkét és a Szerelem alanya és tárgyát. Láttam a Létezés eufóriája című filmet. Egy holokauszt túlélő, aki még 80 évesen is újra meg újra meg akarja élni a szerelmet, az életet teljesen.
Kik a hétköznapi hőseid?
A barátnőm, a férjem, a gyerekeink, a szomszédasszonyom. Leginkább azokat bírom, akik nem nyavalyognak, hanem teszik a dolgukat, úgy, ahogy az számukra értékes, figyelnek a környezetükre és segítenek is, ha szükségét látják.
Mit utálsz a legjobban?
Az agressziót.
Mit bánsz a legjobban?
Azt az időt, amit olyan dolgokkal töltöttem, ami csupán a konvenciók miatt tettem.
Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
A szabadság és a kíváncsiság még mindig velem van.
Mi a legnagyobb félelmed?
Az érzelmeim és az érzékenységem elvesztése.
Ha azt mondom, változás, te azt mondod…?
Lehetőség.
Mi a mottód?
„ Az élet mindenestül lelki, vagy egyáltalán nem az. Senki sem szolgálhat két úrnak. Életedet azok a célok formálják meg, amelyekért élsz. Annak képmásává leszel, amire vágyódsz” Thomas Merton