Sok olyan háztartásbeli nő van, akinek látszólag megvan mindene – gyerekek, szerető férj, szép lakás – mégsem érzi azt, hogy teljes lenne az élete. A probléma nem egyedi és nem is újkeletű, de hogy pontosan mi áll a hátterében, arról sokáig senki sem beszélt. Ahhoz, hogy választ találjunk a kérdésre, egészen a 60-as évek Amerikájáig kell visszamennünk, és a feminista irodalom egyik alapművét kell elővennünk: Betty Friedan A nőiesség kultuszában írta meg, hogy miért nem mindig maradéktalanul boldogok azok a nők, akik csak a családjukért élnek.
A feminizmus első hulláma a 20. században indult, és a fő célkitűzése az volt, hogy a nők is választójogot kaphassanak. A nők tanulni, majd dolgozni szerettek volna, saját bevételt akartak és beleszólást a dolgok menetébe, egyszóval: jogokra vágytak. Komoly küzdelmek és áldozatok árán, évtizedek munkájával sikerült elérni ezeket a célokat, ezzel azonban még nem ért véget a nők boldogulásáért folytatott harc, ugyanis időről időre azóta is történik visszalépés a női jogok tekintetében, és ma még ma sincs egyenlőség: még mindig nagy a bérszakadék a férfiak és nők közt és még mindig sok hátrány éri a nőket a munkaerőpiacon.
Betty Friedan a feminizmus második hullámát indította el azzal, hogy elkezdte feltárni, hogy az 50-es években mitől váltak olyan boldogtalanná az amerikai nők. Ebben az időszakban – bár már lehetett tanulni és munkába állni nőként is – fiatal lányok és nők tömegei döntöttek úgy, hogy inkább háztartásbeliek lesznek, és a hivatás helyett csak a gyereknevelésnek élnek. A média azt sulykolta beléjük, hogy az igazi nő nem lehet karrierista, ugyanis a munka világában a nők férfiassá válnak és elveszítik azokat a tulajdonságaikat, amelyektől egyébként olyan vonzók. A nőknek szóló rádiós és televíziós műsorok, az újságok és a plakátok háztartási és szépségápolási tippekkel lettek tele ebben az időszakban, az „amerikai álmot” élő nők azonban hiába próbáltak kiteljesedni a gyereknevelésben, a főzésben és a takarításban, nem voltak boldogok. Tömegesen szenvedtek depressziótól és szorongástól.
Betty Friedan volt az első, aki kimondta, hogy baj van, mert a nők nem érzik jól magukat, és ő volt az is, aki elkezdte feltárni, hogy mi állhat a hátterében. Elsőszámú problémaként a nőkkel kapcsolatos szerepelvárásokat határozta meg, és a nőiesség kultuszát, amely szerint a nő attól nő, hogy passzív, ártatlan, gondoskodó és persze szép. Könyvében bemutatta azt a folyamatot, hogy a régi előítéletek a nőkkel szemben hogyan éledtek fel újra az 50-es évektől, és hogy miként kezdték előtérbe tolni – a jellemzően férfi műsorszerkesztők és szerzők - az okos, tanult, dolgozó, önálló nő képe helyett a fiatal, felszínes, passzív, gyerekes nő ideálját. „De a női magazinokat vezető férfiak közül senkinek nem tűnt volna fel, hogy a nők gondjai talán épp abból erednek, hogy túlságosan kicsire méretezett imázsba kényszerítik őket, és ez korlátozza elméjük szárnyalását?” – teszi fel a kérdést Friedan.
A nőiesség kultusza fő tanulsága szerint a fő problémát az okozta, hogy a nőiséget abban az időszakban az anyaságra redukálták. A női létet gyakorlatilag leszűkítették a biológiai funkcióra, és hangsúlyos téma lett, hogy nőként csakis az anyaságon keresztül lehet kiteljesedni, ez pedig természetesen magával hozta az anyagi kiszolgáltatottságot és a nők alárendelt, passzív szerepét. Friedan a kötetben interjúkon és kutatásokon keresztül mutatta be, hogy ennek milyen mentális következményei voltak a nők számára: tömegesen érezték azt, hogy a napjaik üresek, hogy nincs jövőképük, hogy nincs semmi, ami inspirálná őket és hiábavalónak érzik az életüket. „A nőiesség kultusza sikeresen élve eltemetett több millió amerikai nőt.”
Betty Friedan kultuszkönyve csaknem hatvan év késéssel magyarul is megjelent, és sajnos sok szempontból ma is aktuálisnak érződik. A nőiesség kultusza megtanít arra, hogy figyeljünk azokra a hangokra, amelyek a nőiességet újra csak és kizárólag a gyerekszülésre és gyereknevelésre korlátoznák, és küzdjünk ellenük, hogy a nők a jövőben is szabadon dönthessenek arról, hogy a képességeiket és a kreatív energiájukat mikor és hogyan szeretnék kibontakoztatni. Mert ahogy azt ő maga is megfogalmazza a könyv végén: „Ki tudja, mi lehet a nőkből, ha végre szabadon önmaguk lehetnek?”.
Forgách Kinga
Betty Friedan: A nőiesség kultusza, Noran Libro, 2021, 413 oldal, ford.: Szirmai Panni,