Az anyaság egy nő életének az egyik legnagyobb érzelmi projektje. Mindenki jól akarja csinálni, és mindenkiben hamar kialakul a kép, ő hogyan fogja csinálni. Arról már kevesebb szó esik, mi van, ha az anyaság egy olyan útvesztő, amiben néha tétován ténfergünk, és ahol sokat számít, ha időről időre valaki fogja a kezünk, irányt mutat, segít. És vannak olyan anyák is, akik úgy döntenek, hogy bármilyen csodálatos élmény is, egy időre ki akarnak lépni ebből az útvesztőből, még ha az életük legnagyobb kalandja is. Vannak vajon az anyaságnak fokmérői? Kik és mi alapján döntenek erről? És kik a rossz anyák? Léteznek-e egyáltalán, és ha igen, pálcát törthetünk-e felettük úgy, ha nem ismerjük a teljes történetüket?
A pszichológusok szerint az önbecsülés a jóllétünk alfája és omegája. Ha rendben vagyunk magunkkal, akkor rendben leszünk a világgal is, és az élet kihívásait is nagyobb sikerrel vesszük, egészségi állapotunkra, teljesítményünkre, társas kapcsolatainkra gyakorolt pozitív hatásairól már nem is beszélve. Igazi 21. századi elixír, aminek megtalálása legalább akkora feladat, mint az örök élet vizének felkutatása.